Gerlóczy Márton írásának átültetése egy darabba, melynek csak egy szereplője van. Egy szereplője? Nem, nem,  mindössze egyszemélyes darabról beszélünk!

Nehéz úgy írni erről, hogy ne lőjek le sok poént, mert abban bizony bővelkedik ez a játék.

A történet nagy vonalakban annyi, hogy egy fiatal pesti író egy napon eldönti, hogy egyedülálló lesz és beáll egy csemegepult mögé. Hogy miért? Mert nem találja a helyét, unalmasnak érzi a mindennapjait, kiégett és úgy érzi, ezzel talán egy kis pezsgést vihet az életébe, kilép a komfortzónájából.

 A sztori fő helyszínei a nyüzsgő Vásárcsarnok  színes "képekkel", arcokkal megjelenítve és a fiatal író pesti lakása a mindannyiunk által ismert gangos bérlakások személyes rétegződésével. Igazi társadalomkarikatúra a fanyar humorával, öniróniával fűszerezve minden egyes percében.  Nincs ember, aki ne ismerne önmagára vagy élete egy nevetséges szituációjára. Az egész egy körbeforgó miniszínpad és gyakorlatilag bármilyen tárgy segítségével valósul meg, legyen az egy szalámi, egy májkrémes konzerv vagy egy koszos, szakadt rongy, ezek mind életre kelnek a főszereplő kezei közt.

Hihetetlen teljesítménye Ötvös Andrásnak, hogy mindvégig képes fenntartani az érdeklődést, a közönség gyakorlatilag szüntelen nevetésben rezonál. Előfordult az is, hogy annyira beleélte magát a színész, hogy túltolta az érzelmeket kicsit, ekkor kiszólt a közönség felé "Ez nem volt benne, bocs, akkor újra onnan, hogy csöngetnek."-ettől nekem még szerethetőbbé vált az egész és közelebb éreztem magamhoz. Óriási munka mind fizikálisan, mind művészileg, óriási gratuláció!

A főszereplő munkássága és eredményei

Fotók forrása: Jurányi Ház

Dívány Portré Ötvös Andrásról